Közel ötvenen indultunk el december tizennegyedikén este kilenckor a rábakethelyi templomból, hogy Brenner János ötvenhárom évvel ezelőtti végzetes utolsó útját bejárjuk. Tettük ezt abban a késői órában, amikor 1957-ben János atya is útra kelt utolsó útjára.
Nagyon jól eső érzés volt, hogy zarándoktársaink között találtuk távolabbi településen élő zarándoktársainkat is, hiszen még Körmendről és Vasaljáról is jöttek zarándokok.
Fekete Szabolcs atya vezetésével keresztutat jártunk a havas erdőn és mezőn keresztül a zsidai Jó Pásztor Kápolnáig.
Ott mécseseket helyeztünk el a szörnyű eseményre emlékezve. A kápolnától már közúton rózsafüzért imádkozva jutottunk el addig
a keresztig, melyet Szentgotthárd zsidai városrészén, annak a helynek a közelében állítottak fel, ahol Brenner János holttestét annak idején megtalálták.
A mínusz öt foknál is hidegebb éjszakában mindenkinek jólesett a zsidai vendéglőben kínált forralt bor és forró tea.
A zarándoklatot hagyományteremtő szándékkal első alkalommal szerveztük meg, és látva annak mély lelkiségét sikeresnek ítélhetjük és a jövőben is megszervezésre érdemesnek gondoljuk.

Külön köszönet Szabolcs atyának a jelenlétéért és lelki vezetéséért!